Egy estély az Athénée-ben #1

      2011 júniusát írjuk, épp egy könnyed nyári vacsorára igyekszem Arnault párizsi lakásába. Szerencsére a taxiban még jut időm megigazítani a hajam, a hotelszobámban erre már nem jutott időm, hisz a cipőmet is csak útközben, a liftben, kötöttem be - nem hittem volna, hogy ilyen forró lesz a délutánom Karlie-val, épp csak zuhanyozni volt időm.

Magam sem emlékszem a vacsora apropójára, csak tudom, nekem is jó, ha minden estélyen ott vagyok és szépen mosolygok - főleg Gayetten csúnya bukása után. Igen, eddig leginkább csak mosolyogtam - ha kérdeztek, válaszoltam, de néha még kérdezni sem kérdeztek. A taxi hátsó ülésen már azon aggodalmaskodom, hogy ki ül majd mellettem, de néha-néha bevillan egy-egy kép a délutáni aktusról - a gondolatok csak úgy kavarognak bennem. Egyszerűen nem tudok ellentmondani Karlie-nek, de nem is akarok, élvezem együttléteink minden percét. Közben a taxi is megérkezett, a butler bekísért a szalonba, szerencsére Assche rögvest üdvözöl, és így nem annyira kínos jelenlétem - legalábbis én nem érzem kínosnak a szituációt - hiszen még mindig csak töröm a franciát. Míg Assche egyezteti a holnapi próbákat, addig mások épp arról pletykálnak, hogy ők biztosan tudják, hogy újabb Vodianova baba van a láthatáron, sőt azt is biztosra vélik, hogy kislány lesz...

Roppant mód meglepődtem, hogy odalép hozzám Arnault, és elkezdi dicsérni egykori couture tervezéseimet, majd hosszas filozofálás után végre kinyögte, milyen szívesen alkalmazna újra a Dior haute couture szalonjában. Gondoltam magamba, én már előre megmondtam, hogy a kifinomult stílusú Dior vásárlók nem lesznek oda Gayetten bohém világáért - de inkább nem szólok semmit: csak bólogatok, helyeslek, és főleg mosolygok. A nagy eszmecserét az állítólagos kismama, Vodianova zavarta meg, aki asztalhoz invitált bennünket. Közben azért megfigyeltem a menyecske állítólagos gömbölyödő pocakját, de én nem vettem észre semmi változást. Arnault szokásos asztalköszöntőjében méltatta Gayetten tehetségét és a Dior új vonalát - kár, hogy pár perce még egészen mást mondott az öreg, ilyen ez a szakma. Majd Arnault rólam is mond pár jó szót, majd végre kinyögi: szeretne az LVMH couture szalonjaiban látni. Ebben a momentumban hatalmas kő esett le a szívemről, ugyanis ez a pár percnyi szenvedés hosszú óráknak tűnt, s már a gondolattal is eljátszottam, hogy végleg menesztenek a Dior-tól. Szinte még fel sem fogtam mit kér tőlem Arnault, máris Tisci nyújtja kezét, hogy üdvözöljön. Ugyan szerettem a munkát a Dior férfi vonalán is, és sok mindent tanultam Asschetől, de szívem mélyén mindig is coutuier voltam, így gondolkodás nélkül elfogadtam az állást a Givenchy és a Dior szalonjában. Így végre nem kell többet jó pofiznom sem...

Ezek után a vacsora könnyed hangvételben zajlott, csak sajna jól nem laktam, hiszen itt, Párizsban, mindenki figyel a vonalaira. Olyan jól elszórakoztam a leendő munkatársaimmal, és ez est folyamán Assche fantasztikusnak - szó szerint - nevezte az elmúlt hónapokat, míg a kezei alatt dolgoztam. A TAG Heueremre pillantottam, és láttam, hogy elszaladt az idő - próbáltam mindenkitől illedelmesen elbúcsúzni, Arnaultnak még egyszer megköszönni a bizalmát. Már az ajtóban voltam, mikor Tisci hozzám szólt, holnap 9-re vár az irodájában. Diadalittasan sétáltam a liftig, majd a liften végigfutott az agyamon, hogy pár éve még csak egy srác voltam a szomszédból, és mára a divatvilág elitjével dolgozhatok együtt. Nyílt az ajtó, a taxi már kinn várt, ahogy kiléptem a palota ajtaján eleredt az eső, így szemvillanás alatt a taxi hátsó ülésén termettem. Még sosem telt el ilyen gyorsan az a negyed óra, míg Arnault palotájától elértem az Avenue Montaigne-ra, hiszen egész úton csak az járt a fejembe, hogy milyen szerencsés vagyok, és amit egykor Gallianótól tanultam, azt most a Givench és a Dior stúdiójában újra kamatoztathatom. Ez idő alatt megérkeztem az Athénée elé, szerencsére nem áztam el nagyon, a hotel recepciósa már nyújtja is kulcsom, újra liftbe be, majd liftből ki, és már haza is értem. Levetettem nedves ruháimat, és gyorsan átfürkésztem a postafiókomat, majd írtam egy SMS-t Karlie-nak, ha még nem alszik, várom az Athénée-ben. Amint elment az üzenet, ledőlök a kanapéra, és bekapcsolom a TV-t - szokás szerint valami amerikai sorozatot sugároznak, érthetetlen francia szinkronnal. Szinte már semmire sincs energiám, így azon nyomban becsukódnak szemeim, és elbóbiskolok...

Arra riadok fel, hogy Karlie megérkezett, átázott Burberry-ét ledobja a földre, odasétál a kanapéhoz, majd az ölembe ül. Mesélni kezdem az Arnault-nál történteket, de Ő annyival elintézte, hogy már több hete Arnault Tisci-vel és Gayetten-nel egyeztetett az áthelyezésem ügyében, és erről szinte már mindenki tudott. Ekkor egy kicsit furának érzem a helyzetet, hogy mindenki tudott már mindent csak én nem - ellenben most nincs energiám ilyenekre gondolni, hisz minden erőmet Karlie-ra szeretném fordítani - azt a kicsit, ami még bennem van. Nincs is időm ilyen apróságokon agyalni, ugyanis Karlie az ölemben ringatja a csípőjét, s közben elkezdi levetni kinyúlt pólóját, amit végül én húzok le róla, majd hevesen elkezd csókolni, előbb az ajkaimat, majd a fülcimpámat harapdálja. Mindig fel tud izgatni ez a lány, a közelében érzem magam igazi férfinak. Épp úgy jött ki a helyzet, hogy Karlie nyakát kezdem el simogatni, majd haladok egyre csak lejjebb és lejjebb, mígnem kigombolom a farmer shortjának gombját, és belenyúlok a bugyijába. Több sem kell, hogy ujjaimmal elkezdjek játszani a csiklójával - mígnem Karlie egyik kezével a hajamat tépi, így egy heves mozdulattal épp meg tudom harapni az ajkait, míg Ő másik kezével a kezem után nyúl - ez nála azt jelenti élvezi a játékot - nevezzük annak - de Ő inkább valami mást csinálna. Átkapcsolja a TV-t valamelyik zenecsatornára, ahol épp Madonna Justify My Love száma szól, közben én levetem a pólómat, és elkezdeném levetni a nadrágomat is, mire Karlie szól, hogy ő majd fojtatja... A zene még inkább felizgat minket, hiszen már többször hancúroztunk erre a számra - minden párnak van egy bizonyos száma, a miénk akár ez is lehetne.

Karlie közelebb lép hozzám, letérdel a kanapé elé, elkezdi simogatni a nadrágomon keresztül a farkam, majd egyik kezével a gatyámba nyúl, míg a másikkal a heréimet markolássza. A farkam már rég áll, így nincs sok dolga vele, ezért is kezdi el csókolni a farkam, ugyan a nadrág még mindig rajtam van, szerencse, hogy csak egy vékony otthoni gatyát kaptam fel az előbb - eddig sosem csinált ilyet Karlie. Majd mikor már megunta a szitut, lehúzza a nadrágomat, s amelyik kezével előbb a golyóimat markolászta a felsőtestem kezdi simogatni - közben az agyam azon kattog, hogy perceken belül elélvezek - használhatatlan vagyok. Épp vége lett a számunknak, amit egy számomra ismeretlen francia pörgős dal követ, ezt kihasználva, Karlie is felgyorsul. Előbb a golyóimat nyalja, majd  a heréimtől eljut a a farkam végéhez, majd rám néz. A szemeiben látom a tüzet, és közben csak reménykedek, hogy Ő is látja az enyéimben, hogy bármit megtennék érte, de a mai nap hosszú volt számomra...  Majd egy röpke flört után a elkezdi szopni a farkam, nem túl gyorsan, épp jó a tempója - én mégis hevesebben veszem a levegőt, míg Ő egyre gyorsabban 'dolgozik'. Arra kapom a fejem, hogy a kanapé karfáját szorítom, erre biztos Karlie is felfigyel, és egy pillanatra megáll - lassít a tempón - egy elégedett mosollyal a tudtára adom, hogy jó munkát végez, de közel a vég. Majd vállal még egy gyors menetet, a kezeit elkapom, és erősen megszorítom - mindez azért szükséges, hogy tisztában legyen azzal, hogy még mindig én irányítok. A szívem már annyira hevesen ver, hogy attól tartok egyszer csak leáll,  nem beszélve arról sem, hogy egyre jobban izzadok, és csúszok le a bőrkanapéról is, ellenben mindennél nagyobb gondom, hogy másodperceken belül elélvezek.

Ekkor hirtelen Karlie is abbahagyja, egyik kezét kihúzza az izzadságtól nedves kezem alól, és lassan elkezdi fel-le... Nagyon végem van, és ebben a pillanatban el is élvezek,  a gecim nagy része a padlón loccsan, de egy kicsit kap Karlie is. Végül még a szájába veszi a makkom, és pár másodpercet élvezkedik - eközben újra lassulni kezd a szívdobogásom, s már a levegőért sem kell kapkodnom, mint pár perccel ezelőtt. Míg elszaladok a hálóba egy tiszta törölközőért, addig Karlie a fürdőben lemossa magáról a 'piszkot', hisz még mindig nincs 18. Mikor a kezébe adom a törölközőt, mondja, hogy élvezte a mai napot, és számított erre az esti találkozóra is, de most sietnie kell, mert reggel repülnie kell New York-ba egy fotózásra. Igazi úriemberként magam köré tekerek egy törölközőt, és kikísérem az ajtómig, egy búcsúcsókot lehet az arcomra, s közben még megmarkolássza a férfiasságomat is, és annyit súg a fülembe, hogy ezt minden nap elviselné, és elmegy - annyit még utána kiáltok a folyosón, hogy én szintúgy, majd visszalépek a szobámba, gyorsan letusolok, és élő hullaként pottyanok az ágyamba. Már arra sincs erőm, hogy kikapcsoljam a TV-t, azonnal elalszom a fáradságtól.

Folytatás hamarosan...